„Hőn imádott édes jó Jézusom! Nagy volt a lelkünk ára. Te fizettél értünk rettenetes váltságdíjat. Kérlek, add, hogy mielőtt vétkeznénk, mindig Téged lássunk magunk előtt a keresztfán! A Te értünk szegekkel átvert kezedet, lábadat. A Te drága Szent vérző, csupa Seb Testedet. Dagadt Arcodat, kiszúrt Szemedet. Drága Szent Fejedet, amelyből patakzott Szent Véred, mert a töviskorona összeszurkálta. Ez volt a Te királyságod a földön. Trónod a kereszt, koronád a szúrós tövis. Ruhád a mezítelenség. Teljes megalázottság, kigúnyolás, kiközösítés. Két lator között az Isten egyszülött Fia, a mi drága Szent megváltó Istenünk. Ez voltál Te itt a földön.
Kérlek, Uram, add, hogy mi se keressünk előmenetelt, rangot, fényűzést, elismerést, megbecsülést, csak egyedül Téged a keresztfán! Veled akarjunk azonosulni, egyesülve lenni! Ne lázadjunk, ha kigúnyolnak, kirekesztenek miattad, és az utolsó helyre sorolnak. Vegyük mindezt kitüntetésnek! Hisz Te mondtad: gyűlölni fognak Értem titeket. Hárman lesznek egy ellen. Nem békét hoztam, hanem kardot, tüzet. Vágyva vágyom, hogy már lángra lobbanjon! Miattam üldözni fognak titeket. Ó Jézus, ha Teérted üldöznek minket, az számunkra a legnagyobb dicséret, hogy jó úton járunk, a Te nyomodban. Hisz Te mondtad: aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét, úgy kövessen Engem. Ahol Én vagyok, ott lesz a szolgám is.
Drága Jézusom, csak egyet kérek Tőled: végy fel engem is Magad mellé a keresztre! Add kegyelmedet, hogy az önmegtagadás szegei tartsanak engem is a kereszten! Ne tudjak, és ne akarjak mást látni, csak egyedül Téged! Benned merüljek el! Téged szemléljelek, mekkora árat fizettél személyesen az én nyomorult bűnös lelkemért! Nélküled egy menthetetlen eset, a kárhozat fia lennék! Ó Uram, hát ennyire szerettél?! Kérlek, add kegyelmedet, hogy úgy tudjalak Téged szeretni, ahogy Te engem! Hogy ha Te úgy akarod, én is az életemet tudjam adni Érted! Magamtól semmi vagyok. Te mondtad: „Nálam nélkül semmit sem tehettek.” Téged akarlak követni! Veled akarok maradni mindig, örökké, itt, és az örök hazában! Ezt a kegyelmet kérem Tőled. Ámen.”
Nagypéntekre:
„Hőn imádott édes jó Jézusom! Nagypéntek van. Te ott függsz a keresztfán. A csőcselék gúnyol: Szállj le a keresztről! Szabadítsd meg Magad! Édesanyád már félholt, elalélva támaszkodik Jánosra, szeretett tanítványodra. Már a könnyei is elapadtak. A jobb lator a pártodat fogja, majd kér: Emlékezzél meg rólam országodban! Te megígéred: Még ma Velem leszel a paradicsomban. Majd hangosan felkiáltasz: Atyám, kezedbe ajánlom Lelkemet. Ezzel kilehelted Lelkedet. Nagy volt a lelkünk ára. Kérlek, tudatosítsd ezt bennünk, hogy mekkora árat fizettél a mi üdvösségünkért. Ne veszítsük el könnyedén lelkünk üdvét, hanem jobban vigyázzunk rá, mint szemünk fényére! Soha ne kövessünk el bűnt, mert azzal Téged sértünk meg! Inkább meghaljunk, mint vétkezzünk!