Belépés Facebookkal
Én vagyok. Kedves, az én országom eljön. Engedd meg, hogy dicsõségemre igénybe vegyelek! Nem feledkezem meg rólad, bár lelked idõnként olyan messze van tõlem, a te Istenedtõl. Bízzál bennem, támaszkodj rám drága gyermekem, engedd meg, hogy lelkem teljesen átjárjon, és szabadon lélegezhessen benned! Kárpótolj azzal, hogy engedelmes vagy, és csak az én céljaimat keresed. Mindig elõtted vagyok. Ne félj keresztülmenni ezen a völgyön, ahol nincs oltalomhely, nincs zöld mezõ, kopár és száraz: Tudom, hogy sötétsége félelmet kelt lelkedben, de engem arról ismernek, hogy akiket én vezettem át a sivatagon, azok sohasem szomjaztak meg. Elõtted vagyok; hogy Szeretetemmel megvédjelek a széltõl. Szavammal táplállak. Elsimítom az utat, amelyen haladsz. Félreállítok minden követ és sziklát; nehogy eless, elmozdítom, hogy utat nyissak neked. Szent jelenlétem messzire ûzi innen ellenségeimet, akik a te ellenségeid is. Ha utadat tüskés bozótok és tövisek állják el, azokat téged körülvevõ angyalaim gyorsan kivágják és elégetik. Én, a te Megváltód, nem engedem, hogy ezek a tövisek megszaggassanak téged, gyermekem. 2020. 02. 16, Vasárnap
Jézus lábai előtt térdeltem és mélyen meg voltam érintve az Ő szeretetétől. Az Úr lehajolt hozzám, két tenyerét az arcomra helyezte, egyenesen a szemembe nézett és így szólt:
„Leányom, az Én szeretetemhez nem mérhető semmilyen földi szeretet vagy szerelem. Aki Engem igazán szeret, annak a léleknek tökéletesen ki kell üresítenie önmagát, mert egészen be akarom tölteni a lelkét és testét a szeretetemmel. A szentek szívében Én voltam az első helyen, ezért tudtak a szeretet legfelsőbb fokaira eljutni. Az önkiüresítéshez különleges kegyelem kell, mert ott a lélek már semmihez sem ragaszkodhat csak egyedül Hozzám.”
Az Úr megfogta a kezem és egy pusztába vitt engem. Láttam, hogy néhány ember nyomorba került. Jézus ezt mondta:
„Az igazi nyomorúság nem ott van, ahol az emberek éheznek, szegénységben élnek vagy betegség gyötri őket, hanem a lelkek belsejében, ami az Isten nélküli állapotot jelenti. Ez nagyobb nyomorúság, mint amit külső szemetekkel láttok magatok körül nap mint nap.”
Az Úr engedte azt is látnom, hogy milyen a széles út, amely a kárhozatba vezet. Láttam, hogy emberek tömegei haladtak a szakadék felé. Az emberek olyan voltak, mint a vakok, akik nem veszik észre, hogy hova sodorja őket az ár. Mély szívfájdalommal néztem, hogy a tömeg folyamatosan sodródott. Nem volt megállás, sőt a tömeg végeláthatatlan volt. Jézus csendben szemlélte őket, miközben véres könnyeket hullatott értük. Sírva megkérdeztem Tőle, hogy hogyan bírja elviselni ezt a fájdalmat, hiszen mindnyájan az Ő gyermekei? Jézus így válaszolt: „A remény ad Nekem erőt és vígaszt.”
Ekkor láttam néhány embert, akik a bűnösök megtéréséért imádkoztak. Szent Mihály az angyalok seregeivel a tömeghez ment, hogy az ima kegyelme által ki tudjanak ragadni onnan minél több lelket. Egy mennyei fénysugár áradt ki a tömegre. Volt olyan lélek, aki fölébredt és ki akart onnan jönni, de visszarántották. Mások bűntudatra ébredtek és az angyalok kihozták őket a tömegből és közben az élet vizével kínálták meg őket. Jézus azt mondta: „Igen erős akarat és kegyelem kell ahhoz, hogy valaki a tömegből ki tudjon szabadulni.” Majd hozzá tette: „Az utolsó ítélet napján fognak a pokol kapui véglegesen bezárulni.”
A bűnbánó lelkek letérdeltek az Úr előtt, aki keresztet rajzolt a homlokukra és megmutatta nekik azt az utat, amely az üdvösséghez vezet. Több lélek haladt ezen az úton keresztet hordozva a vállán. Nagyon megérintett engem az Úr jósága és szeretete, ezért leborultam Előtte és azt mondtam: „Áldott vagy én Uram, s én Istenem!” Erre Ő megáldott és így szólt:
„Megáldalak gyermekem, mert hiszel Bennem és elfogadsz Engem Istenednek. Mindenki részesül ebben az áldásban, aki hozzád hasonlóan e szavakat mondja Nekem.”
