Belépés Facebookkal
Támaszkodj rám! Támaszkodj vállamra, mert eljöttem hozzád, kiemeltelek a gödörből, és házamba vittelek, ahol meggyógyítottalak.
2009.07.13., Mennyei Atya: A túlvilág bizonyossága
Én: Édes Jézusom, szeretlek, tégy engem békéd eszközévé! Mennyei Atyám, boldogan várjuk üzenetedet a túlvilág létezésével kapcsolatban.
Szentlélek Úristen, jöjj, segíts, hogy méltóképpen tudjam közvetíteni testvéreimnek a Mennyei Atya szent szavait!
Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok és eszközömön szólok hozzátok. Most a túlvilág bizonyosságáról tanítalak benneteket.
I. Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen mélyen hívő közösségben miért kell beszélnem erről? Az igaz, hogy ti hisztek a túlvilágban, az örök életben, de környezetetekben mindig akad olyan hitetlen vagy kételkedő, aki nem hisz. Én, Atyátok most segíteni akarok, hogy érvekkel meg tudjátok válaszolni a vitatkozó, hitetlenkedő embereknek.
Sok erős érvet fogtok hallani Tőlem. A hitetlen felebarátaitoknak a transzcendentális valóságot – ami nem kézzel fogható, szemmel látható – hiába magyaráznátok Szentírással, lepereg róluk. Mivel mindent az eszükkel akarnak felfogni és nem a szívükkel, ezért emberi logikával kell alátámasztani hitetek igazságát. Például a következő eszmefuttatás kifejezetten nekik való:
Tegyük fel, hogy a halál után nincs semmi, tehát nincs túlvilág ( De ez csak feltevés, mert ti tudjátok, hogy van, hiszen az Örök Élet objektív valóság.) Ugye szoktatok különböző biztosításokat kötni? Vajon azért biztosítjátok be a házatokat, értékeiteket, mert egész biztosan felgyullad a ház, és egész biztos betörnek hozzátok? Nem. Csak azért, mert lehet. Azért köttök-e balesetbiztosítást, mert biztos, hogy baleset ér, vagy életbiztosítást, mert egész biztos elüt egy autó és meghalsz. Nem. Csak azért, mert lehet.
Tegyük fel, hogy nincs túlvilág! Az ember ebben a hitben éli léha, bűnös, könnyelmű életét. Mit nyer vele? Mulandó földi élvezeteket. De mivel elaltatja lelkiismeretét, nem számol a halál utáni következményekkel, egyszer mindent elveszít, örökre.
Most pedig tételezzük fel, hogy van túlvilág. Az ember eszerint él, becsületesen, erkölcsösen, szeretetben, áldozatosan. Nézzük, mit nyer és mit veszít vele már itt a földi életében. Elnyeri a környezete szeretetét, megbecsülését. És mit veszít? A múló földi örömöket. De ha kiderül, hogy van túlvilág, akkor mindent megnyert örökre. Igen. Ha becsületesen, a tízparancsot betartva éltek, Gyermekeim, akkor a legkisebb a veszteség, és a legnagyobb a jutalom.
Sok erős érvet fogtok hallani Tőlem. A hitetlen felebarátaitoknak a transzcendentális valóságot – ami nem kézzel fogható, szemmel látható – hiába magyaráznátok Szentírással, lepereg róluk. Mivel mindent az eszükkel akarnak felfogni és nem a szívükkel, ezért emberi logikával kell alátámasztani hitetek igazságát. Például a következő eszmefuttatás kifejezetten nekik való:
Tegyük fel, hogy a halál után nincs semmi, tehát nincs túlvilág ( De ez csak feltevés, mert ti tudjátok, hogy van, hiszen az Örök Élet objektív valóság.) Ugye szoktatok különböző biztosításokat kötni? Vajon azért biztosítjátok be a házatokat, értékeiteket, mert egész biztosan felgyullad a ház, és egész biztos betörnek hozzátok? Nem. Csak azért, mert lehet. Azért köttök-e balesetbiztosítást, mert biztos, hogy baleset ér, vagy életbiztosítást, mert egész biztos elüt egy autó és meghalsz. Nem. Csak azért, mert lehet.
Tegyük fel, hogy nincs túlvilág! Az ember ebben a hitben éli léha, bűnös, könnyelmű életét. Mit nyer vele? Mulandó földi élvezeteket. De mivel elaltatja lelkiismeretét, nem számol a halál utáni következményekkel, egyszer mindent elveszít, örökre.
Most pedig tételezzük fel, hogy van túlvilág. Az ember eszerint él, becsületesen, erkölcsösen, szeretetben, áldozatosan. Nézzük, mit nyer és mit veszít vele már itt a földi életében. Elnyeri a környezete szeretetét, megbecsülését. És mit veszít? A múló földi örömöket. De ha kiderül, hogy van túlvilág, akkor mindent megnyert örökre. Igen. Ha becsületesen, a tízparancsot betartva éltek, Gyermekeim, akkor a legkisebb a veszteség, és a legnagyobb a jutalom.
II. Mi bizonyítja a túlvilág létezését?
A túlvilág létezését bizonyítja az ember esze, akarata és szíve.
A túlvilág létezését bizonyítja az ember esze, akarata és szíve.
1. Nézzük, hogyan bizonyítja az emberi ész, hogy van Örök Élet. Ha egy kicsit gondolkoztok, rá fogtok jönni, hogy mindennek van célja. Miért dolgoztok? Hogy pénzetek legyen. Mire kell a pénz? Kenyérre. Miért esztek? Hogy éljetek. MIÉRT ÉLTEK? Ez itt a legnagyobb kérdés.
egy okos embernek lehet-e életcélja a gazdagság? Bármilyen gazdag valaki, ha meghal ékszereit, házát, autóját, minden vagyonát az örököseinek hagyja. Sőt elég egy ágyhoz kötött nagy betegség, és már semmit nem jelent neki a körülötte lévő gazdagság. Tehát a vagyon nem lehet életcél. A logika azt diktálja, hogy kell valami magasabb rendű célnak lenni, mint a gazdagság.
Talán a földi öröm és élvezet az élet célja? Ezek megint pillanatnyi múló dolgok. Ha kaptok valami szép ajándékot, egy könyvet, egy mobiltelefont, egy autót, egy doboz csokoládét, csak ideig, óráig tudtok örülni neki, aztán megszokottá válik. A szerelem is ilyen. Csak bizonyos ideig tart – hónapokig, évekig – azután elcsitul, jó esetben átalakul szeretetté, rosszabbik esetben unalom és csömör lesz belőle. Mivel az élvezet elmúlik, nem lehet életcél.
Talán szebb gondolkodásra vall, ha valaki a becsületet tartja életcélnak. De ezt megcáfolom azzal, hogy rengeteg embert – hiába becsületes – semmibe se vesznek, nem dicsérik, nem tisztelik. Hát akkor ezeknek mi céljuk? Feleslegesen élnek tisztességesen?
De ha az ember ebben a célkeresésben fölemeli a szemét és a földi életen túlra néz, rögtön világossá válik előtte az életcélja. Nem erre a földre teremtette az Isten, hanem az örök életre: ez az élet célja.
egy okos embernek lehet-e életcélja a gazdagság? Bármilyen gazdag valaki, ha meghal ékszereit, házát, autóját, minden vagyonát az örököseinek hagyja. Sőt elég egy ágyhoz kötött nagy betegség, és már semmit nem jelent neki a körülötte lévő gazdagság. Tehát a vagyon nem lehet életcél. A logika azt diktálja, hogy kell valami magasabb rendű célnak lenni, mint a gazdagság.
Talán a földi öröm és élvezet az élet célja? Ezek megint pillanatnyi múló dolgok. Ha kaptok valami szép ajándékot, egy könyvet, egy mobiltelefont, egy autót, egy doboz csokoládét, csak ideig, óráig tudtok örülni neki, aztán megszokottá válik. A szerelem is ilyen. Csak bizonyos ideig tart – hónapokig, évekig – azután elcsitul, jó esetben átalakul szeretetté, rosszabbik esetben unalom és csömör lesz belőle. Mivel az élvezet elmúlik, nem lehet életcél.
Talán szebb gondolkodásra vall, ha valaki a becsületet tartja életcélnak. De ezt megcáfolom azzal, hogy rengeteg embert – hiába becsületes – semmibe se vesznek, nem dicsérik, nem tisztelik. Hát akkor ezeknek mi céljuk? Feleslegesen élnek tisztességesen?
De ha az ember ebben a célkeresésben fölemeli a szemét és a földi életen túlra néz, rögtön világossá válik előtte az életcélja. Nem erre a földre teremtette az Isten, hanem az örök életre: ez az élet célja.
2. Eddig azt néztük, hogyan bizonyítja az ember esze a túlvilágot, most vizsgáljuk meg, hogyan bizonyítja az ember akarata! Az ember igazságosságot akar. Egészen pici korban, amikor a Jancsi és Juliska meséjét hallgattátok, dühösök voltatok a gonosz boszorkára és kívántátok a vesztét. Az egész élet tele van igazságtalansággal, és gyakran a rossz győz. Akaratotok azt kívánja, hogy legyen valahol kiegyenlítődés, hogy ne a bűn győzzön, hanem a tisztaság. Ha nem lenne másvilág, akkor győzhetne a gonoszság. Ha nincs túlvilág, akkor bárhogyan élnek az emberek, mindegyiknek egyforma a sorsa: a sírban pusztulás. Gondoljatok bele, haldoklik egy áldott lelkű, mélységes hitű, sokat szenvedett, áldozatos szívű asszony. És közben haldoklik egy utálatos, bűnökben fetrengő, vén kéjenc, aki egész életét evéssel, ivással, dorbézolással töltötte. Igazságos lenne-e, mindkettőnek ugyanaz lenne a sorsa: elporladni a föld alatt és megsemmisülni? Az ember akarata tiltakozik ez ellen. Kell, hogy a másvilágon a lelkük a megérdemelt helyre kerüljön.
3. Az Örök Életet az ember szíve is bizonyítja. Mindenki vágyik a boldogság után. De hát hol van a boldogság? A teljes, el nem múló zavartalan boldogság? Ha valakinek főnyereménye van a lottón, csak néhány napig örül önfeledten, majd jönnek a gondok: a félelem a rablóktól, az idegesség a sok kölcsönkérőtől, a gond, hogy mire költse. Ha valaki vesz magának egy új, márkás autót, amire már 20 éve vágyakozik, egy rövid idő és máris még drágább, értékesebb kocsit szeretne, mert megunja. Ha valakinek van egy jó barátja, aki szereti, nem boldog, mert arra vár, hogy őt minden családtagja, ismerőse, rokona, munkatársa szeresse. Vajon miért oltottam belétek a boldogság vágyát, ha az mindig kielégületlen marad? Azért mert van túlvilág, ahol örökkön – örökké boldogok lesztek. Gyermekeim! A legkönnyebben és legeredményesebben úgy tudjátok meggyőzni hitetlen felebarátaitokat a túlvilág létezéséről, hogy nagy szeretettel veszitek körül őket, sok jót tesztek velük: pl. meglátogatjátok, ha beteg, anyagi támogatást nyújtotok neki, ha szegény, munkahelyet kerestek neki, ha munkanélküli stb. és ha köszöngetik és viszonozni akarják, azzal hárítjátok el, hogy Én, az Isten majd a túlvilágon megfizetem nektek. A legmeggyőzőbb a példamutatás.
Drága Kicsinyeim! Arra kérlek benneteket, hogy bátran álljatok ki hitetek megvédéséért! Éljetek az érvekkel, amit most tanítottam nektek! Mikor a másvilág létezéséről van szó, ne engedjétek magatokat lehengerelni, hangoztassátok a kételkedőknek bizonyítékaitokat. Megáldalak benneteket a bátorság és apostolkodás kegyelmével az Atya, a Fiú és Szentlélek nevében. Amen.
